Szerintem, ha létezik örök szélmalomharc, akkor az egészen biztosan a férfiak és a szépség/divat kapcsolata. Azaz barátaink, férjeink, édesapáink, testvéreink kontra ruhák, cipők, táskák, rúzsok, körömlakkok, bizsuk, stb, stb... Nyilván nem vagyok egyedül a gondolattal, legalábbis erősítsetek meg benne kérlek, hogy nem csak az én barátom kezd besokallni a cipőboltban 5 perc próbálgatás után és roskad magába, mikor meglátja, hogy kettőnél többen is állnak sorba a pénztárnál; hogy nem csak az én nevelőapám hiszi azt, hogy minden normális nőnek beleférnek a körömlakkjai egy Raffaellos dobozba; hogy nem csak az én nagybátyám nem érti, miért tart 2 percnél tovább felvenni egy menyasszonyi ruhát, és miért kellenek hozzá hárman... Nem értik meg, hogy nekünk ezek a dolgok jelentik azt, amit nekik egy üveg sör társaságában megnézni egy focimeccset. Nem tudják, és sokszor nem is akarják megérteni a női lelket, viszont teljesen természetesnek veszik, hogy a nők mindent tudnak és mindent értenek az ő hobbijaikról, munkájukról (kivéve persze a vezetést, meg talán a mosógépszerelést). Vagy teljesen elhatárolódnak a "női dolgoktól", vagy éppen ellenkezőleg, megpróbálnak belekotnyeleskedni a témába, amiből a legtöbb esetben aranyos, mókás jelenetek születnek. Ezeket a kis anekdotákat szeretném összeszedni a Beauty & Boys című bejegyzés(ek) keretein belül, hadd derüljünk egy kicsit mi lányok is :)
A következő párbeszéd köztem és egy (fiú) osztálytársam között zajlott le, minden előzmény nélkül, valami teljesen más beszédtémából áttérve erre:
- Andi, neked milyen géped van?
- Hmm? Mármint számítógép? Samsung.
- Aha. De milyen?
- Öööö... piros...
- *hangos nevetés* De mit tud?
- Mit tuuud?
- Aha, mekkora a memóriája, milyen a processzor...?
- Hmm? Honnan tudjam?
- Nem tudoood?
- Nem, honnan kellene ezt tudnom?
- *hangos nevetés* Hát, ezt az emberek általában szokták tudni...
- Igeeen? Tudod mit, Tomi? Közelítsük meg máshonnan a témát! Nézd meg, milyen körömlakk van a körmömön?
- Milyen körömlakk?
- Aha.
- Öööö... fehér?
- Halványsárga, de mindegy. Úgy értem, milyen márkájú?
- Jaaa, milyen márkájú?
- Ahaaa.
- Öööööhhhhmmm... *koncentrálj, koncentrálj...* ööööhhmmm... *háromszori gyors leizzadás, közvetlenül egymás után* ööööhmmm... LABELLO???
- *hangos nevetés* Na látod, ezért nem tudom, hogy milyen gépem van :DD
Az is vicces, sőt, helyenként igen groteszk látvány tud lenni, amikor egy nőiesnek aposztrofált foglalkozást, tevékenységet férfi űz, nem túl ügyesen. Én például mindig megfigyelem a plázákban a férfi takarítókat, borzasztóan esetlenül bánnak a felmosóval, de természetesen nekik van a legnagyobb hangjuk, ha véletlenül rálépsz az előtte már felmosott területre a fél lábujjaddal, mivel máshol nem tudsz elmenni.
Szentendrén a belvárosban sétálgattunk a barátommal, amikor egy kirakatban megláttam ezt a nyakláncot. Nagyon megtetszett, ezért bementünk az üzletbe, hogy megvegyük. Az egyik leggyönyörűbb bizsubolt volt, amit valaha láttam, egy igazi kis ékszerdoboz úgy 2x3 méteres területen, halmokban álltak a szebbnél szebb holmik. És akkor megláttam az eladót: egy nálam úgy 50 centivel magasabb és szélesebb fiatalembert, a feje búbja szinte súrolta a mennyezetet. Azonnal az elefánt a porcelánboltban-effektusra asszociáltam, és széles mosoly ült ki az arcomra, hogy ilyet én még nem láttam :D Hamar az arcomra is fagyott a mosoly, amikor a nyakláncomat a lapátkezébe vette, és elkezdte beleszuszakolni egy miniatűr tasakba. Ezen a ponton közöltem vele, hogy köszönöm, de inkább felveszem. Amikor már kijöttünk a boltból, meg is beszéltük a barátommal, hogy ha valaki, hát ő biztosan teljes szívből utálja a munkáját :)
Egyelőre ennyi, tekintsétek ezt a bejegyzést egy kis ízelítőnek, bevezetésnek a témába :) Ha neked is van hasonló, a témába vágó sztorid, amit szívesen viszontlátnál itt a blogon, küldd el nekem a neveddel együtt az andika.bedocs@gmail.com e-mail címre, én pedig bejegyzés formájában közzéteszem! :)
És végül egy igen tanulságos kép, melynek címe: A férfi és a női agy reakciója a "Menjünk, igyunk valamit!" egyszerű mondatra:
